 |
Teljesen méltánytalannak tartom, hogy a magyar sajtó, lévén teljesen az „ingyensörös” népszavazásunkkal elfoglalva, vagy csak úgy egyébként, de egy árva szót sem említett arról, hogy egy nappal azelőtt, hogy hazánk népe az urnákhoz járult, az Unió egyik másik országában, Máltán az emberek ugyanezt tették. Ezen a festői, ám igen kicsi szigeten ugyanis március nyolcadikán országgyűlési választásokat tartottak. És mivel nem a méret a lényeg, legalábbis nem az határozza meg egy ország politikájának érdekességét számunkra, ezúton szeretnék a helyszínről tudósítani.
Igazán izgalmasnak ígérkezett ez a választási kampány, ugyanis annak kezdetén minden közvélemény-kutatás azt jelezte előre, hogy a Munkáspárt (MLP) 10 év után átveheti a kormányrudat a Nacionalista Párttól (NP). Hogy pontosak legyünk, az NP egy, 1996 és 1998 közötti két éves megszakításon kívül 20 éve van kormányon (az intermezzoról később), így érthetően igen nagy volt a tétje a 65 parlamenti helyért folytatott küzdelemnek. A választásokon végül 1580 darab szavazattal alulmaradt az MLP, tehát ismét az eddigi miniszterelnök, Lawrence Gonzi alakíthat kormányt.
Helyi források szerint ennek az volt az oka, hogy bár sok máltai akart valamiféle változást, a Munkáspárt a jelenlegi vezetése miatt nem volt vonzó alternatíva. A pártot 1996 óta Alfred Sant vezette, aki akkor egy népszerűtlen adó eltörlésével kampányolva vitte sikerre pártját, majd a beígért adó eltörlése után egy másik, hasonló adót vezetett be, ráadásul megszakította az EU csatlakozás 1990 óta tartó előkészületeit. A parlamenti frakció néhány tagja egy idő után megelégelte Sant tevékenységét, és átszavazással ellehetetlenítette a kormány működését (ehhez a máltai parlamentben egy pár ember elegendő), így az egy bizalmi szavazás elvesztése után megbukott. A pártvezető ezután még azzal a húzással szerzett hírnevet magának, hogy bejelentette lemondását, majd miután kikristályosodott, hogy kik pályáznak megüresedő helyére, visszavonta szándékát és ellenfeleit kizáratta a pártból.
Az MLP a mostani választáson a kormánypártot a nálunk talán nem ismeretlen „sárdobálós” technikával kívánta legyőzni, különböző korrupciós vádakkal árasztva el a máltai sajtót. Ezekből néhány igaznak is bizonyult: egy igazán nagy port kavart ügy például Pullicino Orlando NP-s képviselőről szól, aki, annak ellenére, hogy pártja legharcosabb környezetpolitikusa, természetvédelmi területen helyezkedő telkét kétes hírű befektetőnek akarta eladni, hogy azon tengerparti diszkót építsenek. Ez az ügy ugyan megakasztotta a nacionalistákat, mégsem gátolta meg őket abban, hogy elért eredményeiket és terveiket hangoztassák, így meggyőzve a bizonytalanokat, az első szavazók nagy részét, sőt, néhány baloldali szavazót is.
Néhány városban az országgyűlési választásokkal egyidőben a helyhatósági választásokat is aznap tartották, így ezeken a helyeken az urnákat egy órával később zárták, mint máshol. Ez persze esélyt adott az MLP-nek, hogy csalást kiáltsanak a kormánypártra, ám az említett városoknak a nagy részében a munkáspárt győzött, így kénytelenek voltak beismerni a vereségüket és leváltani Sant-ot.
A régi-új miniszterelnök, Gonzi azt nyilatkozta, hogy az új kormány nemcsak a jobboldali szavazók, hanem minden máltai kormánya kíván lenni, ezért konszenzusra fog törekedni a munkáspárttal.
Málta 1974-ben függetlenedett Nagy Britanniától, azóta demokratikus köztársaság. Politikai rendszere gyakorlatilag teljesen a brit mintát követi, parlamentáris demokrácia, többségi választási rendszer, két domináns párt, stb. Az egyetlen fontos különbség, hogy köztársaság lévén, Máltának elnöke van, akit a parlament választ. Amiről a sziget nevezetes, az a rendszeresen nagyon magas választási részvétel. A mostani választásokon a polgárok 93% vett részt (290 799 fő, hogy pontos legyek), és ez errefelé alacsony részvételnek számít. A valaha legalacsonyabb részvétel 86% volt.
Érdekesség, hogy a választásokon 9 párt indult, amelyek közül a legkevesebb szavazatot a Forza Malta nevű párt kapta, szám szerint 8 darabot.
Utolsó kommentek