Mint mindenki tudja, vasárnap megválasztották az Orosz Föderáció új államfőjét. Az esemény izgalmasnak semmiképp sem mondható, hiszen december 10-e óta mindenki pontosan tudta, hogy Dmitrij Medvegyeven kívül senki más nem rúghat labdába. Sőt még a közvéleménykutatások is, amelyek 70% körüli támogatottságot jósoltak, meglehetősen pontosnak bizonyultak (70,23 lett a vége).
A futottak még kategóriában is a papírforma szerint alakultak a dolgok. 17%-ot kapott a kommunista Zjuganov. Úgy látszik még mindig erős a nosztalgia egyesekben.
Még ennél is meglepőbb szerintem Zsirinovszkij 10%-a. Őt valahol nacionalista bohócként jellemzeték, ami felettébb találó, hiszen egyik fő eszméje, hogy Oroszország partjait két óceánnak kellene mosnia. Ezen túl egész gyakran keveredik verekedésekbe a Dumában, vagy a nyilvános tv vitákon.
Kapott még 1%-t Bogdanov, akiről gyakorlatilag senki nem tud semmit.
Tekintettel arra, hogy a választásokon mindent lehetett tudni előre, nem nevezhetjük őket túl demokratikusnak.
Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Putyin igazi ellenzékét (akiknek amúgy semmi esélye sem lett volna) nem is engedték elindulni.
Kaszparovot a sakkozóból lett politikust, már a legelején lerázták. Ahhoz ugyanis, hogy jelölt legyen valakiből szükséges tartania egy gyűlést melyen megjelenik 500 szimpatizáns. A támogatók meglettek volna, azonban egész Moszkvában nem volt egy olyan épület, ahol fogadták volna Kaszparovékat. Abszurdum.
A másik komolyabb ellenzékit, Kaszjanovot pedig azért zárták ki, mert a jelöltéshez szükséges 2 millió aláírás között a megengedettnél több volt a szabálytalan.
Összegezve, maga a választás nem is érdemel túl sok figyelmet, a nemzetközi reagálásokról azonban érdemes pár szót ejteni.
Ami a Európát, és az EU-t illeti senki nem illette bírálattal a választásokat. José Manuel Barroso az Európai Bizottság nevében kifejezte, hogy reméli tovább mélyülnek a kapcsolatok az EU és Moszkva között.
Angela Merkel német kancellár tovább ment, ő a napokban Moszkvai villámlátogatást tervez, melyen személyesen találkozna Megvegyevvel, valamint biztos ami biztos még Putyinnal is. A hivatalos német állásponthoz hozzátartozik az is, hogy bár Putyin elnökségének utolsó szakaszában jelentősen megromlott a kapcsolat Moszkva és Berlin között, Medvegyevtől együttműködést remélnek, és a kapcsolatok rendeződését.
Hasonló álláspontot képvisel Gordon Brown brit miniszterelnök is, hiszen a brit-orosz viszony sem volt felhőtlen az elmúlt időszakban. Ő azonban óvatosabban fogalmaz: "az új államfőt tettei alapján kell megítélni"
Az egyik legkeményebb hivatalos kritikát a választásokról Hillary Clinton adta. "A választás nem volt nyitott és demokratikus. Az orosz néptől megtagadták azt a lehetőséget, hogy megválaszthassa vezetőjét és alakítsa az ország jövőjét". Ugyanakkor a nyilatkozat kissé kampány-szagú, hiszen közben bírálja Bush oroszpolitikáját, és beszél arról, hogy elnöksége esetén ő milyen alapelveket követne. George Bush nem bírálta a választásokat.
Nem meglepő módon ezzel gyökeresen ellentétes a szerb nyilatkozat. Kostunica kormányfő az orosz külpolitikáról szólva azt mondta, hogy "Oroszország a nemzetközi jog alapelveinek a védelmezőjévé vált".
A jövő nagy kérdése az, hogy mit várhatunk Medvegyevtől. Vajon az optimistáknak lesz igazuk, vagyis azoknak, akik reménykednek benne, hogy kihasználva közjogi mozgásterét Medvegyev a maga ura lesz, rendezi a megromlott viszonyt a Nyugattal, demokratikusabbá, liberálisabbá teszi az országot? Vagy a pesszimistábbaknak (bizonyos szempontból talán realistábbaknak), hogy Medvegyev nem lesz más mint egy bábu, akit mindig is Putyin fog mozgatni. Ha a bizakodóknak igazuk is lesz, az nem fog egyhamar bekövetkezni. Medvegyev politikai presztizse jelenleg nem elég nagy az önállósodáshoz. Ha azonban Putyin marad a főnök, akkor kérdés, hogy miként teszi ezt meg. Megelégszik a nemhivatalos formával, vagyis azzal, hogy mindegy, hogy milyen pozíciója van, ha egyszer ő dönt. Esetleg kihasználja azt, hogy ő lesz a miniszterelnök, és egy alkotmánymódosítással megváltoztatja az államformát. További lehetőség, hogy most pár évet pihen mint miniszterelnök, aztán a következő választásokon újra megválasztatja magát elnöknek.
Egy erről szóló viccel búcsúznék:
Putyin és Medvegyev 2035-ben kettesben üldögél a Kremlben. Putyin megszólal: Te Gyima, elfelejtettem, ki is most az elnök és ki a miniszterelnök kettőnk közül? Medvegyev feláll, kimegy, ránéz a szoba ajtaján lévő táblára, és azt mondja: Most én vagyok a miniszterelnök, Vologya. Erre Putyin: Na, akkor Te mész sörért....
A futottak még kategóriában is a papírforma szerint alakultak a dolgok. 17%-ot kapott a kommunista Zjuganov. Úgy látszik még mindig erős a nosztalgia egyesekben.
Még ennél is meglepőbb szerintem Zsirinovszkij 10%-a. Őt valahol nacionalista bohócként jellemzeték, ami felettébb találó, hiszen egyik fő eszméje, hogy Oroszország partjait két óceánnak kellene mosnia. Ezen túl egész gyakran keveredik verekedésekbe a Dumában, vagy a nyilvános tv vitákon.
Kapott még 1%-t Bogdanov, akiről gyakorlatilag senki nem tud semmit.
Tekintettel arra, hogy a választásokon mindent lehetett tudni előre, nem nevezhetjük őket túl demokratikusnak.
Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Putyin igazi ellenzékét (akiknek amúgy semmi esélye sem lett volna) nem is engedték elindulni.
Kaszparovot a sakkozóból lett politikust, már a legelején lerázták. Ahhoz ugyanis, hogy jelölt legyen valakiből szükséges tartania egy gyűlést melyen megjelenik 500 szimpatizáns. A támogatók meglettek volna, azonban egész Moszkvában nem volt egy olyan épület, ahol fogadták volna Kaszparovékat. Abszurdum.
A másik komolyabb ellenzékit, Kaszjanovot pedig azért zárták ki, mert a jelöltéshez szükséges 2 millió aláírás között a megengedettnél több volt a szabálytalan.
Összegezve, maga a választás nem is érdemel túl sok figyelmet, a nemzetközi reagálásokról azonban érdemes pár szót ejteni.
Ami a Európát, és az EU-t illeti senki nem illette bírálattal a választásokat. José Manuel Barroso az Európai Bizottság nevében kifejezte, hogy reméli tovább mélyülnek a kapcsolatok az EU és Moszkva között.
Angela Merkel német kancellár tovább ment, ő a napokban Moszkvai villámlátogatást tervez, melyen személyesen találkozna Megvegyevvel, valamint biztos ami biztos még Putyinnal is. A hivatalos német állásponthoz hozzátartozik az is, hogy bár Putyin elnökségének utolsó szakaszában jelentősen megromlott a kapcsolat Moszkva és Berlin között, Medvegyevtől együttműködést remélnek, és a kapcsolatok rendeződését.
Hasonló álláspontot képvisel Gordon Brown brit miniszterelnök is, hiszen a brit-orosz viszony sem volt felhőtlen az elmúlt időszakban. Ő azonban óvatosabban fogalmaz: "az új államfőt tettei alapján kell megítélni"
Az egyik legkeményebb hivatalos kritikát a választásokról Hillary Clinton adta. "A választás nem volt nyitott és demokratikus. Az orosz néptől megtagadták azt a lehetőséget, hogy megválaszthassa vezetőjét és alakítsa az ország jövőjét". Ugyanakkor a nyilatkozat kissé kampány-szagú, hiszen közben bírálja Bush oroszpolitikáját, és beszél arról, hogy elnöksége esetén ő milyen alapelveket követne. George Bush nem bírálta a választásokat.
Nem meglepő módon ezzel gyökeresen ellentétes a szerb nyilatkozat. Kostunica kormányfő az orosz külpolitikáról szólva azt mondta, hogy "Oroszország a nemzetközi jog alapelveinek a védelmezőjévé vált".
A jövő nagy kérdése az, hogy mit várhatunk Medvegyevtől. Vajon az optimistáknak lesz igazuk, vagyis azoknak, akik reménykednek benne, hogy kihasználva közjogi mozgásterét Medvegyev a maga ura lesz, rendezi a megromlott viszonyt a Nyugattal, demokratikusabbá, liberálisabbá teszi az országot? Vagy a pesszimistábbaknak (bizonyos szempontból talán realistábbaknak), hogy Medvegyev nem lesz más mint egy bábu, akit mindig is Putyin fog mozgatni. Ha a bizakodóknak igazuk is lesz, az nem fog egyhamar bekövetkezni. Medvegyev politikai presztizse jelenleg nem elég nagy az önállósodáshoz. Ha azonban Putyin marad a főnök, akkor kérdés, hogy miként teszi ezt meg. Megelégszik a nemhivatalos formával, vagyis azzal, hogy mindegy, hogy milyen pozíciója van, ha egyszer ő dönt. Esetleg kihasználja azt, hogy ő lesz a miniszterelnök, és egy alkotmánymódosítással megváltoztatja az államformát. További lehetőség, hogy most pár évet pihen mint miniszterelnök, aztán a következő választásokon újra megválasztatja magát elnöknek.
Egy erről szóló viccel búcsúznék:
Putyin és Medvegyev 2035-ben kettesben üldögél a Kremlben. Putyin megszólal: Te Gyima, elfelejtettem, ki is most az elnök és ki a miniszterelnök kettőnk közül? Medvegyev feláll, kimegy, ránéz a szoba ajtaján lévő táblára, és azt mondja: Most én vagyok a miniszterelnök, Vologya. Erre Putyin: Na, akkor Te mész sörért....
Utolsó kommentek