A világ soha sem botrányoktól mentes, és mindig gondoskodik a híradások esemény-dússágáról. Manapság éppen Olaszországról szólnak a hírek, hisz oly régen halluttunk már talján barátainkról. Felmerül a kérdés bennünk, mi történik Itáliában?
Nos, a jelek szerint újra szemét-témában utazunk. Még emlékszünk, hogy tavaly, milyen balhé volt a németek által kis hazánkba szállított szeméttel, és büszkék vagyunk rá, hogy tőlünk nyugatra is vannak hasonló problémák.
Történt ugyanis, hogy az olasz szemétlerakodó-létesítését meghatározó szabályok szörnyen szigorúak. Nápoly környékén többek között ezért is már évek óta nem létesült új szemét lerakodó hely. Viszont a nápolyiak nem szüntették még azt a csúnya szokásukat, hogy a számukra már felesleges dolgoktól egész egyszerűen megszabadulnak, úgy, hogy miután összegyűlt egy adag, belerakják egy dobozba (lásd: kuka) a nyílt utcán. Namármost, eddig voltak jó szívű emberek, akik arra esküdtek fel, hogy ezeket a tobozokat ürítik, és nem változott egy nagy szemetesdombbá az olasz csizma sípcsontja. Ám amikor ezek a jószívű emberek szörnyű helyzetbe kerültek, mert már nem tudták hova tenni a sok kidobált dolgot, haza meg mégsem vihették, gyakorlatilag felhagytak amúgy sem túl szívderítő munkájukkal, és inkább az olyan kevésbé magasztos, ám rövidtávon felettébb vidámabb dolgokkal kezdtek el foglalkozni, mint mondjuk az olasz borok és grappák kóstolása. De hagyjuk is inkább őket múlatni az idejüket, és térjünk vissza Nápolyba.
Nápoly híres város. A legtöbb embernek valószínüleg rögtön eszébejut róla a nápolyi, vagy a maffiózó-családok. A történelem fenoménok szerényen megjegyzik, hogy innen származott Károly Róbert, és hogy fia Nagy Lajos pedig két hadjáratot is indított az elfoglalására. (1350 és 1352). Történetünk szempontjából fontos még, hogy Nápolyban lakik bruttó (G) egymillió ember. Visszatérve szemét-mizériánkhoz, és kicsit felgyorsítva a történetet egymillió ember szemetelt, senki sem szállítottal. Az utcákon áll a szemét, ami büdös, és az egészségnek sem tesz jót. Nápoly városa tehetetlen, és megkéri Itáliát, hogy segítsen. Még az ország királya miniszterelnöke hivatalosan is megkérte az olasz régiókat, hogy legyenek oly szívesek segítsenek a birodalom 3. legnagyobb városán. És bár az olaszok szörnyen egységesek, ha mondjuk a foci vb-t kell megnyerni, ilyen szemétségekbe nem szívesen keverednek bele.
Ám akkor jött egy magányos hős, a kis Cagliari, és amolyan egérként az oroszlánnak segítséget nyújtva, felajánlotta a szemét egy részének feldolgozását. Ám a cagliari lakosság meggátolta, hogy megyéjükből hős legyen. Több száz tüntető várta az 500 tonna szemetet, és jól meghajigálta kővel. a rendőröket. Emiatt 45 embert előállítottak, és van miről beszélnünk a híradó után.
Megoldás? Ha véletlenül valaki Nápolyba tervezte volna nyaralását, teljesen ne keseredjen el. Úgy néz ki ugyanis, hogy Svájc hajlandó lenne befogadni a szemetet, tanulságot téve arról, hogy szinte olaszabbak az olasznál. (persze előfordulhat, hogy a derék svájci polgárok is kivonulnak hajigálni, bár róluk ezt nehéz elképzelni)
lapzárta után érkezett a hír, hogy Nápoly nevezetes szülöttei közé tartozik, a világ leghíresebb vizilabdása, a kérlelhetetlen kalapácsököl, Domb Terensz örökös társa, igen BUD SPENCER is.
Nos, a jelek szerint újra szemét-témában utazunk. Még emlékszünk, hogy tavaly, milyen balhé volt a németek által kis hazánkba szállított szeméttel, és büszkék vagyunk rá, hogy tőlünk nyugatra is vannak hasonló problémák.
Történt ugyanis, hogy az olasz szemétlerakodó-létesítését meghatározó szabályok szörnyen szigorúak. Nápoly környékén többek között ezért is már évek óta nem létesült új szemét lerakodó hely. Viszont a nápolyiak nem szüntették még azt a csúnya szokásukat, hogy a számukra már felesleges dolgoktól egész egyszerűen megszabadulnak, úgy, hogy miután összegyűlt egy adag, belerakják egy dobozba (lásd: kuka) a nyílt utcán. Namármost, eddig voltak jó szívű emberek, akik arra esküdtek fel, hogy ezeket a tobozokat ürítik, és nem változott egy nagy szemetesdombbá az olasz csizma sípcsontja. Ám amikor ezek a jószívű emberek szörnyű helyzetbe kerültek, mert már nem tudták hova tenni a sok kidobált dolgot, haza meg mégsem vihették, gyakorlatilag felhagytak amúgy sem túl szívderítő munkájukkal, és inkább az olyan kevésbé magasztos, ám rövidtávon felettébb vidámabb dolgokkal kezdtek el foglalkozni, mint mondjuk az olasz borok és grappák kóstolása. De hagyjuk is inkább őket múlatni az idejüket, és térjünk vissza Nápolyba.
Nápoly híres város. A legtöbb embernek valószínüleg rögtön eszébejut róla a nápolyi, vagy a maffiózó-családok. A történelem fenoménok szerényen megjegyzik, hogy innen származott Károly Róbert, és hogy fia Nagy Lajos pedig két hadjáratot is indított az elfoglalására. (1350 és 1352). Történetünk szempontjából fontos még, hogy Nápolyban lakik bruttó (G) egymillió ember. Visszatérve szemét-mizériánkhoz, és kicsit felgyorsítva a történetet egymillió ember szemetelt, senki sem szállítottal. Az utcákon áll a szemét, ami büdös, és az egészségnek sem tesz jót. Nápoly városa tehetetlen, és megkéri Itáliát, hogy segítsen. Még az ország Ám akkor jött egy magányos hős, a kis Cagliari, és amolyan egérként az oroszlánnak segítséget nyújtva, felajánlotta a szemét egy részének feldolgozását. Ám a cagliari lakosság meggátolta, hogy megyéjükből hős legyen. Több száz tüntető várta az 500 tonna szemetet, és jól meghajigálta kővel. a rendőröket. Emiatt 45 embert előállítottak, és van miről beszélnünk a híradó után.
Megoldás? Ha véletlenül valaki Nápolyba tervezte volna nyaralását, teljesen ne keseredjen el. Úgy néz ki ugyanis, hogy Svájc hajlandó lenne befogadni a szemetet, tanulságot téve arról, hogy szinte olaszabbak az olasznál. (persze előfordulhat, hogy a derék svájci polgárok is kivonulnak hajigálni, bár róluk ezt nehéz elképzelni)
lapzárta után érkezett a hír, hogy Nápoly nevezetes szülöttei közé tartozik, a világ leghíresebb vizilabdása, a kérlelhetetlen kalapácsököl, Domb Terensz örökös társa, igen BUD SPENCER is.
Utolsó kommentek