Már az Orbán-kormány alatt is rebesgették, az első Gyurcsány ciklus alatt már pedzegették, a második során pedig teljes erővel vetették volna bele magukat a munkába... Aztán csend. A Kormányzati Negyed története, avagy Gustave Eiffel röhög a markába.
    A kormányok irodáinak egy helyre telepítése nem újkeletű dolog. Létrehozhatják egy teljesen új városrészként, beéptíthetik a város közepébe, mint Berlinben, egy utcába terelhetik, mint Angliába. Lehetnek nagyok kicsik, reprezentatívak, gazdaságosak, kinek mi a szíve vágya. Magyarország történelmi kormányzati negyede a világháború alatt elpusztult, és hát melyik vezetőnek ne lenne a vágya valami monumentális megalakítása.
    A Kormányzati Negyed felépítésének a célja a minisztériumok kiadásainak racionalizálása,  a területi széttagoltság megszüntetése (később már csak csökkentése), valamint egy bizonyos városrész rehabilitálása. Milyennek is gondolták? Először úgy tervezték, hogy PPP konstrukcióban 50 milliárd forintból megoldható. Aztán ez az összeg egy jól behatárolt 40-160 milliárdos határba csúszott át. A 160000 négyzetméternyi irodában 12 négyzetmétert terveztek egy köztisztviselő területének. Fontos volt, hogy gazdaságos-környezetbarát legyen az egész komplexum.
    És mégis hova gondolták? A KVI ajánlása között ottvolt a Nyugati-pályaudvar, a Déli-pályaudvar, valamint a Lágymányosi-híd környéke is. Olyan területet akartak kiválasztani amelynek tulajdonjogának nagy részét az állam csak "átrakja az egyik zsebéből a másikba". Ez a MÁV révén tűnt megvalósíthatónak, amelyet viszont kevéssé tájékoztattak mindvégig a dolgok menetéről. A területre benyújtott pályázatok között több cég, és magánszemély (összesen 27 pályázat érkezett) is megtalálható volt. Végül 50 milliárdra kalkulálták előzetesen az egész beruházást - az új városközponttal együtt - és a Nyugati-pályaudvar környékét válaszották ki. Ez egyrészt szerencsés volt a MÁV nagyrészbeni tulajdonlása miatt, másrészt pedig olyan szempontok sem hanyagolhatóak el, mint a környék lerobbant állapota, valamint a talaj vélhető szennyezettsége.
    Aztán 2007 áprilisában már belefutottunk egy kis turpisságba. A Miniszterelnöki Hivatal - amely végig hangoztatta költözési szándékát - inkább a Kossuth tér másik oldalát, a Fölművelésügyi Minisztérium ingatlanját választja. Talán így próbálják majd demonstrálni a miniszterelnök szerepét a kormányban? Egy hónappal rá több mint 30 tervező vásárolta meg a pályázatot. Az eredményhirdetést augusztusra tervezik (eredeti tervek szerint 2008 januárra már az összes tervnek, engedélynek, tanulmánynak meg kellene lennie).
    A pályázatot egy magyar-japán páros nyerte. Végül 165 ezer négyzetméterre sikerült hozniuk az épületet. Díjazásuk 20 millió forint volt. A tervet több bírálat is érte sivársága, és a szimbolika hiánya miatt. Érdekes módon a megbízott budapesti főépítész a kevés egyértelműen támogató között volt. A pályázatot erős kritika érte a berlini főépítész részéről. Ekkoriban már egyre jobban hallatják magukat azok, aki szerint a megszorítások idején pazarlás egy ilyen mértékű beruházás.
    Időközben felmerül a Magyar Hírlapban, hogy a terület biztonságpolitikailag nem megfelelő, nem számoltak a radikalizálódó tömeggel, és a mindenkori magyar kormányok változó külpolitikájával. Daróczi Dávid kormányszóvívő elmondta, hogy számoltak ezzel, de teljes bizonyossággal nem lehet kizárni semmit. Sokak szerint a NATO előírásának sem megfelelő.
    A MÁV-nak papírforma szerint 2007 december 31-ig át kell adnia a kezelésében lévő ingatlanokat - szeptember 31-ig meg kell történnie az adásvételnek - és 2008 január 1-re el kell készülni a rekonstrukciós(!) tervnek. Érdekes, hogy itt már nem a teljes anyagnak kell meglennie. Egyre jobban csúszik a projekt. A pályázat szerint a Nyugati-pályaudvar nem költözne el, hanem a föld alatt lenne a vasútállomás, a felszínen pedig a parkokkal, fákkal a Városligetet folytatnák, amely így kifutna egészen a körútig.
    Időközben - még augusztusban - megtörténik a MÁV és az állam közötti adásvétel 7,1 milliárd forint plusz áfáért.
    A pártok közül a Fidesz végig élesen támadja a beruházást, az SZDSZ pedig nem támogatja. Az MSZP-n belül  is lényeges az ellenállás.
    Az október nyolcadikai - meghosszabbított - határidőre hat pályázat érkezik be a felépítésre, és a 25 éven keresztüli üzemeltetésre: a Wallis-Strabag, Duna Sétány-Trigránit, Europolis-Kész, Magyar Építő-Hunép-Vegyépszer, Hérosz-Future, Merkantil Ingatlanlízing-Merkantil Car. Az Infopark Zrt. ,és a Sedesa visszalépett.
    Menetközben több minisztérium is jelzi, hogy nem kíván a Kormányzati Negyedbe költözni. Nagynehezen sikerül elérni a Fővárosnál, hogy elfogadják a rendezési tervet.
    Az PPP pályázat eredményhiredetése elméletileg december 29, de lassanként visszalépett majdnem mindenki, és a végére csak a KÉSZ, és a Wallis maradt versenyben. Aztán már a Wallis sem...
    Január másodikán derült ki, hogy csak január közepén lesz eredményhiredetés a versenyben(?). Január 7-én Horn Gábor kijelenti, hogy másnap javasolni fogja a projekt leállítását a kabinetülésen. Aztán másnap reggel már az index.hu -n keringenek a hírek, hogy délután fél négykor jelentik be a beruházás leállítását.
    És bejelentették azt. A pártok üdvözölték a döntést, a Fidesz egyből a többszázmillió forint elszámolását követeli. A KÉSZ sajnálja, hogy így döntött a kormány. Elmaradnak a környékbeli ingatlandrágulások is. Mi sajnáljuk, hogy így történt?