Négy hónapja vagyunk a CUB beiratkozott politológushallgatói. Már nagyjából tudjuk, hogyan működnek a csapok, összeismerkedtünk a TO-s nénivel, kinyitott a büfé is, K.I.T és K.A.R pedig lelkesen visz minket egyik emeletről a másikra. Kezdjük felfedezni második otthonunkat, a Poltikatudományi Intézetet, aminek az előterében egy dús szakállú, furcsa nevű úr figyel minket. Concha Győző (1846-1933).
          Első olvasásra is látszik a külhoni származás és a hosszú életkor. Idáig terjedtek az ismereteink róla, de ma lámpást viszünk a tudatlanság barlangjába, hogy onnan megvilágosdva térjünk vissza. Történt ugyanis, hogy a társtöri könyvet lapozgatva hirtelen, minden előjel nélkül megjelent előttem a neve feketén-fehéren, nyomdaipari eljárásokkal a papíron, benne a könyvben. Húha -mondtam magamban-, hát ennek a fele sem tréfa, és ha már az Országgyűlési Könyvtárban jártam, felcsaptam a Mindenttudás kiskönyve (vagy valami ilyesmi) című fűzetecskét, hogy egyikünk se jöjjön zavarba, ha egy baráti beszélgetés során Marczaltő kerül terítékre. Ott született ugyanis Concha János és Járányi Francziska fia 1846. február 10-én. Nem fogom leírni az egész életútját, csak a főbb pontokat, mindennapjai egy kis fantáziával könnyen rekonstruálhatók. A család a messzi Milánóból vándorolt be a XIX. sz. első felében, mielőtt az Amade grófok szolgálatába álltak. Jogot tanult, eleinte hétköznapi aktakukac feladatokat látott el, majd hirtelen megindult vele a szekér, a kolozsvári egyetem tanára lett, Bolognában egy küldöttség vezetőjeként képviselte az országot, Párizsban adott elő: magyar közjog nagy alakja, mindemellett az MTA tagja lett. Számunkra több dolog miatt lehet érdekes. 1896-ban jelent meg "Politika" című tankönyve, mely sokáig meghatározó maradt az oktatásban és a kor politikai gondolkodásában. Konzervatív felfogású politikai és alkotmány elméleti munkáiban foglalkozott a nagy ideológiákkal ("A konzervatív és a liberális elv"), a Habsburg abszolutizmus reformjaival, a választójoggal és a társadalom fontos kérdéseivel. Ez utóbbiról sajátos, pesszimista véleménnyel volt, amit "Van-e magyar társadalom? Nincs" című művében fogalmazott meg. 1917-ben vitába keveredett Ignotussal, mert Concha szerint:

"Mindannak, amit a magyar akár politikai, akár jogi, akár társadalmi, akár szépirodalmi, akár tudományos téren ezeréves nemzeti léte alatt alkotott, kicsinylése, gúnyolása lett az Ifjú Magyarország, a Nyugatosak alaphangja, s azok, kik e zászlók alatt sorakoztak, túlnyomó részben a zsidóságból kerültek ki".

           Mindenki döntse el, hogy az eddigiek alapján mennyire ért/nem ért egyet vele; azt mindenestre el kell ismernünk, hogy nagy volumenű tudományos tevékenyége ellenére nincs benne a köztudatban, például egy lakótelep vagy egyetem sincs róla elnevezve. Talán azért, mert máig vita zajlik arról, vajon "koncsának", "konhának" vagy "konkának" kell ejteni.