Az amerikai Stratfor, stratégiai kutatások intézete a tegnap megjelent Éves előrejelzés 2008-ra című munkájában a következőket jósolja: Oroszország erősebb geopolitikai helyzetben lesz, mint a hidegháború vége óta valaha.
Mely tények vezettek erre a megállapításra? Nos, a jelek szerint a nagy rendszerváltás után elkezdődött militáris eróziót nagyjából megállították, (hmm, a napokban olvastam valahol, hogy állítólag a szovjet tankok 90%-ával nem tudják, hogy mi történt - upgrade: ami nyilván ebben a formában nem korrekt, de aki látott egy "Lord of War"-hoz hasonló filmet annak beindul a fantáziája) és a hadsereg új korszerű fegyverekkel való felszerelése megkezdődött.
A magas olajáraknak köszönhetően az ország tömve van az "olajdollárokkal", az adósságok eltűntek. Sikerült elfojtani a csecsen lázadást.
A politikai hatalom centralizálása nagymértékű, szinte teljesen el lett nyomva az ellenzék. Ennek ellenére (vagy pont ezért) a rezsim igen népszerű az országban, mint az a (kissé gyanús lebonyolítású) parlamenti választásokon is láttuk ahol Putyin pártja 2/3os többséget szerzett.
Ugyanakkor a Stratfor elemzése szerint Oroszország energiai monopóliumát próbára teheti a 2008-ban építendő új kínai olajvezeték, mely Kazahsztánon Türkmenisztánon keresztül alternatívát adhat az oroszok kikerülésére. Ráadásul a Kína által folyamatosan fejlesztett infrastruktúrális hálózat a közép-ázsiai országok számára egyre inkább a föld legnépesebb országát teszi szimpatikussá, szemben a volt szovjet kapcsolatok továbbvitelével.
A 2008-as évre jósolták az orosz energiaipar konszolidációjának fináléját, mely során a két legnagyobb energiaszolgáltató cég, vagyis a Gazprom és a Rosneft (ejtsd:rásznyefty) bekebelezi a még létező független olajozó cégek többségét.
Ugyanakkor az elemzés felhívja a figyelmet arra is, hogy Oroszország enegriapolitikai befolyása túlhaladt csúcspontján, hiszen idén több földgáz-projekt is beindulhat Kelet-Európában, csökkentve a térség függőségét Moszkvától, valamint nagyobb lehetőséget ad az esetleges elutasító magatartásra.
Oroszország ezért kénytelen lesz konfrontálódni kellettel, hiszen a jelenlegi helyzetben az erejük egy viszonylagos tetőponton van, míg Amerikáé egy relatíve mélyponton. Ám ez a helyzet megváltozhat amennyiben USA kivon Irakból. Tehát Oroszországnak ki kell ezt aknáznia, amennyiben el akarja kerülni a 90-es évekhez hasonló geopolitikai meghátrálást.
Konfrontáció alatt nem feltétlenül kell háborút érteni. Inkább egy kisebb konfliktust, mely rávilágít Oroszország erősségére, szemben Kelet-Európa gyengeségével.
A Stratfor szerint az egyik ilyen lehetséges ütközőpont Koszovó lehet. Hiszen Oroszország nyíltan ellenezte a függetlenségi törekvéseket, és a presztizsveszteség több lenne egy egyszerű "arconcsapásnál". Ezt elkerülendő nem kell mást tennie, csak világossá tenni Európa számára, hogy Koszovó nem ér meg egy elmérgesedő konfliktust Moszkvával. (hmm, egy amolyan gyáva nyúl játéknak lennénk szemtanúi?)
Az analízis szerint, ha végzett a Közel-Keleten Amerika a volt szovjet tagállamokba csoportosíthatja át haderejét, ahol egyre nagyobb befolyásra törekszik Oroszország is. Ha ez megtörténik Moszkvának egy újjáéledő USA-val kell szembenézni, amelynek szövetségesei vannak Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten is. Oroszországnak ki kell tehát használni Amerika jelenlegi helyzetét, és újra kell értelmeznie közvetlen szomszédaival való kapcsolatát, különben egy számára kedvezőtlenebb hidegháborúra emlékeztető állapotban lesz része.
A cikk a www.en.rian.ru-ról lett koppintva. Az értelmezéshez fontos figyelembe vennünk, hogy ez egy amcsi elemzés, egyes pontjait az oroszok talán máshogy gondolják.
Mely tények vezettek erre a megállapításra? Nos, a jelek szerint a nagy rendszerváltás után elkezdődött militáris eróziót nagyjából megállították, (hmm, a napokban olvastam valahol, hogy állítólag a szovjet tankok 90%-ával nem tudják, hogy mi történt - upgrade: ami nyilván ebben a formában nem korrekt, de aki látott egy "Lord of War"-hoz hasonló filmet annak beindul a fantáziája) és a hadsereg új korszerű fegyverekkel való felszerelése megkezdődött.
A magas olajáraknak köszönhetően az ország tömve van az "olajdollárokkal", az adósságok eltűntek. Sikerült elfojtani a csecsen lázadást.
A politikai hatalom centralizálása nagymértékű, szinte teljesen el lett nyomva az ellenzék. Ennek ellenére (vagy pont ezért) a rezsim igen népszerű az országban, mint az a (kissé gyanús lebonyolítású) parlamenti választásokon is láttuk ahol Putyin pártja 2/3os többséget szerzett.
Ugyanakkor a Stratfor elemzése szerint Oroszország energiai monopóliumát próbára teheti a 2008-ban építendő új kínai olajvezeték, mely Kazahsztánon Türkmenisztánon keresztül alternatívát adhat az oroszok kikerülésére. Ráadásul a Kína által folyamatosan fejlesztett infrastruktúrális hálózat a közép-ázsiai országok számára egyre inkább a föld legnépesebb országát teszi szimpatikussá, szemben a volt szovjet kapcsolatok továbbvitelével.
A 2008-as évre jósolták az orosz energiaipar konszolidációjának fináléját, mely során a két legnagyobb energiaszolgáltató cég, vagyis a Gazprom és a Rosneft (ejtsd:rásznyefty) bekebelezi a még létező független olajozó cégek többségét.
Ugyanakkor az elemzés felhívja a figyelmet arra is, hogy Oroszország enegriapolitikai befolyása túlhaladt csúcspontján, hiszen idén több földgáz-projekt is beindulhat Kelet-Európában, csökkentve a térség függőségét Moszkvától, valamint nagyobb lehetőséget ad az esetleges elutasító magatartásra.
Oroszország ezért kénytelen lesz konfrontálódni kellettel, hiszen a jelenlegi helyzetben az erejük egy viszonylagos tetőponton van, míg Amerikáé egy relatíve mélyponton. Ám ez a helyzet megváltozhat amennyiben USA kivon Irakból. Tehát Oroszországnak ki kell ezt aknáznia, amennyiben el akarja kerülni a 90-es évekhez hasonló geopolitikai meghátrálást.
Konfrontáció alatt nem feltétlenül kell háborút érteni. Inkább egy kisebb konfliktust, mely rávilágít Oroszország erősségére, szemben Kelet-Európa gyengeségével.
A Stratfor szerint az egyik ilyen lehetséges ütközőpont Koszovó lehet. Hiszen Oroszország nyíltan ellenezte a függetlenségi törekvéseket, és a presztizsveszteség több lenne egy egyszerű "arconcsapásnál". Ezt elkerülendő nem kell mást tennie, csak világossá tenni Európa számára, hogy Koszovó nem ér meg egy elmérgesedő konfliktust Moszkvával. (hmm, egy amolyan gyáva nyúl játéknak lennénk szemtanúi?)
Az analízis szerint, ha végzett a Közel-Keleten Amerika a volt szovjet tagállamokba csoportosíthatja át haderejét, ahol egyre nagyobb befolyásra törekszik Oroszország is. Ha ez megtörténik Moszkvának egy újjáéledő USA-val kell szembenézni, amelynek szövetségesei vannak Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten is. Oroszországnak ki kell tehát használni Amerika jelenlegi helyzetét, és újra kell értelmeznie közvetlen szomszédaival való kapcsolatát, különben egy számára kedvezőtlenebb hidegháborúra emlékeztető állapotban lesz része.
A cikk a www.en.rian.ru-ról lett koppintva. Az értelmezéshez fontos figyelembe vennünk, hogy ez egy amcsi elemzés, egyes pontjait az oroszok talán máshogy gondolják.
Utolsó kommentek