Az osztrák néppártiak és szociáldemokraták egy éve kötött megegyezése nyomán nyugati szomszédunknál újra nagykoalíció alakult. A főként oktatási és szociális kérdések megoldását és átszervezését, valamint a menekültjoggal kapcsolatos viták rendezését zászlajára tűző kormány megítélése vitatott mind az elemzők, mind a lakosság körében.

       2006. őszén a hazánkban zajló belpolitikai események mellett az Ausztriában zajló parlamenti választások és az azokat követő, mintegy három hónapig tartó pártközi alkudozások szerepeltek vezető eseményekként a neves hírgynökségek Közép-Európáról szóló tudósításaiban. Az addig kormányzó ÖVP Wolfgang Schüssel  kancelláral és a "Biztonságos. Ausztria" vagy az "Ausztria. Jobb marad" jelszavakkal pozitív alaphangulat megteremtésén dolgozott, kampányában nagy hangsúlyt fektetett a miniszteri bársonyszékek felét elfoglaló nők szerepeltetésére, és az SPD-vel szembeni folyamatos offenzívára.  Alfred Gusenbauer, az 1990-től 1999-ig regnáló nagykoalíció második kormányfője szociáldemokrataként a nyugdíjrendszer reformját (ott nem szitokszó a reform) az egyre aggasztóbb fiatal-munkanélküliséget és a felsőoktatási tandíj eltörlését tartotta a legégetőbb problémáknak. 78,5%-os részvétel mellett, szoros végeredménnyel öt párt lépte át a frakcióállításhoz szükséges 4%-os küszöböt. A 183 képviselői helyből az SPD (szociáldemokraták) 68-at, az ÖVP (néppártiak) 66-ot, a Zöldek és a szélsőjobboldali FPÖ 21-21-et, míg az FPÖ egykori frontemberének új pártja a BZÖ 7-et szerzett meg. A két legerősebb képviselőcsoporttal rendelkező párt a köztük lévő feszültségek és a nagy ideológiai távolságok ellenére rögtön, a választás lezárását követően, az előzetes eredmények tudatában jellezték egymás felé az együttműködés lehetőségét. A kooperáció alapját feltehetően a nagykoalíció eddigi működésének pozitív tapasztalatai (a világháborút követően kisebb megszakításokkal 32 éven át nagykoalíció működött) és a kicsi, szélsőséges pártok elutasítása jelentette.
         Ilyen körülmények után tette le az esküt 2007. január 11-én Heinz Fischer szövetségi elnöknek az Alfred Gusenbauer vezette kormány. A kezdeti optimizmus a megalakulást követő hónapokban egyre inkább alábbhagyott: a koalíciós tárgyalások során a konszenzus érdekében mindkét párt kénytelen volt választási ígéreteit módosítani. A tandíj eltörlése elmaradt, nem tisztázták az Eurofighterek beszerzése körüli panamákat, és a megkérdezett polgárok sem látják olyan vidámnak Ausztriát, mint hitték azt a politikusok a választás előtt. Elemzők szerint a hét végén 'újstart" várható, a program újracsomagolása érdekében.
         Thomas Hofer politológus szerint a kormányon belüli viták azt a célt szolgálják, hogy a kritika, mint a kormányzati munkára nyújtott alternatíva eszközét elveszik az ellenzéki pártoktól, így azok egy esetleges előrehozott választások esetén kisebb eséllyel lépnék át a parlamenti küszöböt. Ezzel a stratégiával könnyebb lenne abszolút többséget szerezni a törvényhozásban.
        Klaus Poier a nagykoalíció hatékonyságát megkérdőjelezve a többségi választási rendszer egy sajátos fajtáját javasolja bevezetésre az eddigi arányosító modell helyett. A "kisebbségbarát-többségi" rendszer szerint a voksolás győztese a megszerezhető mandátumok felét plusz egy helyet kapna, míg a többi párt a fennmaradó mandátumokon arányosan osztozna. Poier szerint az új rendszerben a kis pártok nagyobb szerepet kapnának a kormányalakításkor, és a "legerősebb erőnek sem lenne túl nagy hatalma" a törvényhozásban. A politológus nem lát reális esélyt modellje közeljövőben történő bevezetésére a nagy pártok színfalak mögött történő megegyezése miatt.
         Ahogy szomszédunk példája mutatja, pártrendszer két legerősebb pártja közötti megegyezés nem lehetetlen, de a mindenkori érdekkülönbségek hosszú hónapokra megbéníthatják az érdei munkát, míg máskor közös erővel az országot Európa élmezőnyébe tudják kormányozni, és tartósan azon a pályán tudják tartani. Véleményem szerint a Poier által felvázolt rendszert a politikatudomány nemzetközi fórumai is megvizsgálhatnák és szakmai vitára bocsáthatnák.