Az osztrák néppártiak és szociáldemokraták egy éve kötött megegyezése nyomán nyugati szomszédunknál újra nagykoalíció alakult. A főként oktatási és szociális kérdések megoldását és átszervezését, valamint a menekültjoggal kapcsolatos viták rendezését zászlajára tűző kormány megítélése vitatott mind az elemzők, mind a lakosság körében.
2006. őszén a hazánkban zajló belpolitikai események mellett az Ausztriában zajló parlamenti választások és az azokat követő, mintegy három hónapig tartó pártközi alkudozások szerepeltek vezető eseményekként a neves hírgynökségek Közép-Európáról szóló tudósításaiban. Az addig kormányzó ÖVP Wolfgang Schüssel kancelláral és a "Biztonságos. Ausztria" vagy az "Ausztria. Jobb marad" jelszavakkal pozitív alaphangulat megteremtésén dolgozott, kampányában nagy hangsúlyt fektetett a miniszteri bársonyszékek felét elfoglaló nők szerepeltetésére, és az SPD-vel szembeni folyamatos offenzívára. Alfred Gusenbauer, az 1990-től 1999-ig regnáló nagykoalíció második kormányfője szociáldemokrataként a nyugdíjrendszer reformját (ott nem szitokszó a reform) az egyre aggasztóbb fiatal-munkanélküliséget és a felsőoktatási tandíj eltörlését tartotta a legégetőbb problémáknak. 78,5%-os részvétel mellett, szoros végeredménnyel öt párt lépte át a frakcióállításhoz szükséges 4%-os küszöböt. A 183 képviselői helyből az SPD (szociáldemokraták) 68-at, az ÖVP (néppártiak) 66-ot, a Zöldek és a szélsőjobboldali FPÖ 21-21-et, míg az FPÖ egykori frontemberének új pártja a BZÖ 7-et szerzett meg. A két legerősebb képviselőcsoporttal rendelkező párt a köztük lévő feszültségek és a nagy ideológiai távolságok ellenére rögtön, a választás lezárását követően, az előzetes eredmények tudatában jellezték egymás felé az együttműködés lehetőségét. A kooperáció alapját feltehetően a nagykoalíció eddigi működésének pozitív tapasztalatai (a világháborút követően kisebb megszakításokkal 32 éven át nagykoalíció működött) és a kicsi, szélsőséges pártok elutasítása jelentette.
Ilyen körülmények után tette le az esküt 2007. január 11-én Heinz Fischer szövetségi elnöknek az Alfred Gusenbauer vezette kormány. A kezdeti optimizmus a megalakulást követő hónapokban egyre inkább alábbhagyott: a koalíciós tárgyalások során a konszenzus érdekében mindkét párt kénytelen volt választási ígéreteit módosítani. A tandíj eltörlése elmaradt, nem tisztázták az Eurofighterek beszerzése körüli panamákat, és a megkérdezett polgárok sem látják olyan vidámnak Ausztriát, mint hitték azt a politikusok a választás előtt. Elemzők szerint a hét végén 'újstart" várható, a program újracsomagolása érdekében.
Thomas Hofer politológus szerint a kormányon belüli viták azt a célt szolgálják, hogy a kritika, mint a kormányzati munkára nyújtott alternatíva eszközét elveszik az ellenzéki pártoktól, így azok egy esetleges előrehozott választások esetén kisebb eséllyel lépnék át a parlamenti küszöböt. Ezzel a stratégiával könnyebb lenne abszolút többséget szerezni a törvényhozásban.
Klaus Poier a nagykoalíció hatékonyságát megkérdőjelezve a többségi választási rendszer egy sajátos fajtáját javasolja bevezetésre az eddigi arányosító modell helyett. A "kisebbségbarát-többségi" rendszer szerint a voksolás győztese a megszerezhető mandátumok felét plusz egy helyet kapna, míg a többi párt a fennmaradó mandátumokon arányosan osztozna. Poier szerint az új rendszerben a kis pártok nagyobb szerepet kapnának a kormányalakításkor, és a "legerősebb erőnek sem lenne túl nagy hatalma" a törvényhozásban. A politológus nem lát reális esélyt modellje közeljövőben történő bevezetésére a nagy pártok színfalak mögött történő megegyezése miatt.
Ahogy szomszédunk példája mutatja, pártrendszer két legerősebb pártja közötti megegyezés nem lehetetlen, de a mindenkori érdekkülönbségek hosszú hónapokra megbéníthatják az érdei munkát, míg máskor közös erővel az országot Európa élmezőnyébe tudják kormányozni, és tartósan azon a pályán tudják tartani. Véleményem szerint a Poier által felvázolt rendszert a politikatudomány nemzetközi fórumai is megvizsgálhatnák és szakmai vitára bocsáthatnák.
2008.01.09. 01:25 Gaaast
Ausztria: viták a nagykoalíción belül - frissítés várható
6 komment
Címkék: választás ausztria nagykoalicio valasztasi rendszer
A bejegyzés trackback címe:
https://polip.blog.hu/api/trackback/id/tr66290217
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Astro 2008.01.09. 12:29:31
Mekkora a kormány támogatottságat arrafelé? Kőbdobálás, tüntetés ilyesmi szokásos, vagy csak "Közép-Kelet Európa legfejlettebb államában" van ez :)
Gaaast 2008.01.09. 14:22:23
A kérdés megválaszolásához az IMAS közvélemény- és piackutató által tavaly novemberben közzétett felmérésből szemezgetnék. "Politikai érzésvilág ősszel" című munkából világosan kirajzolódik, hogy a belpolitikai csatározások ellenére az emberek "panaszmentesebbek", mint a nyári hónapokban (a kutatás az unbeschwert szót használja, ami panaszokkal terheltett, megnehezítettet fosztóképzős változatát jelent; sajnos nem tudom jobban kifejezni). Az elégedettségi mutató élén az életszínvonal áll (megkérdezettek 89%-a elégedett), melyet szorosan követ a véleményszabadság (85%) és az egészségügyi ellátás (83%). A középmezőnyben foglal helyet rendőrség (75%), a környezet állapota (64%) és a közbiztonság (60%). Elsőként fordul elő, hogy a kancellárral több az elégedett, mint az elégedettlen állampolgár (50%:49%). A sort a nyugdíjak biztnsága (42%) és a politikai pártok közti klíma zárja (32%). Ahogy azt a hazai politikai kultúra tanulmányozása során megtapasztaltuk, az aktuális gazdasági helyzet meghatározó hatással van a közhangultra. Szomszédunknál az uniós bővítés hatásának köszönhetően jól működik a ökonómia: ez lehet a kulcsa, hogy a cég által tesztelt problémák nagyobb többségét barátásgos fényben látták a megkérdezettek, mint hónapokkal a kutatás előtt (három területen csökkent az elégedettség szintje: az idősek és ellátásra szorulók helyzete, együttélés az idegenekkel, nyugdíjak biztonsága). Az elégedettségi mutatók természetesen korcsoportonként, nemenként, társadalmi csoportonként eltérő (nemis beszélve a politikai szimpátiáról!), de összességében elmondható, hogy egy darabig nem fognak dobálni semmit az osztrákok
forrás: imas.at/report/2007/15-11.pdf
forrás: imas.at/report/2007/15-11.pdf
gurkaserpa · http://www.newkidsontheblob.blog.hu 2008.01.09. 15:29:15
ha Ausztriában 28 hely jut a szélsőjobbnak a parlamentben jogos nálunk a para? vagy ezt ott hogy kezelik?
Gaaast 2008.01.09. 16:28:06
A kérdés jogos. A világháborút követően a választójogból kizárt csoportok (egykori nemzetiszocialisták, az Anschlusst támogató landbündlerek˙és a fiatal generációk képviselői) voltak egy pártsemleges mozgalom, a Függetlenségi Szövetség (VdU)megalapítói (1945). A pártsemlegesség csak pátosz maradt. A VdU magát az SPD és az ÖVP mellett a hamadik erőnek állította be magát, és 1949-ben már 11%-ot szerzett. 1956-ban a belső csatározások következményeként a párt FPÖ (=Osztrák Szabadság Párt) néven szerveződött újjá. Első elnöke egy SS-Brigadenführer volt, akit a háború utáni náci tevékenykedés miatt három év szabadságvesztésre ítéltek (50-53). Bevallom, nem tudom minek tulajdonítható, de a leplezetlen szélsőjobboldali program ellenére mindkét nagy párt a mérleg nyelvének tekintette az FPÖ-t. 1970-ben szociáldemokrta kisebbségi kormány alakult az FPÖ támogatásával (az akkori elnök egykor Waffen-SS Obersturmführer volt), amit a később abszolút többséget szerzett SPD a választási rendszer kis pártokat támogató átalakításával hálált meg. Először 1980-ban kerültek kormányra, ráadásul a szociáldemokraták koalíciós partnereként. 1986-ig szavazóbázisát főként értelmiségiek adták, a Jörg Haider vezette párt populista retorikát alkalmazva a munkásság és a földművelésből élők között kereste támogatóit. A nemzetközi kapcsolatokban szalonképtelen párt 1999-ben már a második legerőssebb parlamenti erővé vált, így vetve véget a nagykoalíciónak az ÖVP-vel kötött kétpárti koalíció. A bejegyzésben említettem, hogy 2006-os választás után mindkét nagy párt elutasította az együttműködést a szélsőjobbal. A biztosítékot talán az vágta ki, hogy egy tavaly előtti pártgyűlésen egy felszólaló küldött "Heil"-lel köszöntötte társait. A hazai szélsőséges mozgalmakkal összehasonlítva Ausztria radikális pártjait azt a képet kapjuk, hogy míg nálunk inkább a zsidóságot helyezik az ellenségkép közepébe, és ezzel a magyarok nagy többsége nem azonosul, addig a szomszédban minden bajok forrásának a bevándorlókat tekintik, amivel a jó gazdasági adatok ellenére a munkanélküliséggel küzdő lakosság nagy része azonosulni tud. Ha téma iránti érdeklődés fennmarad, felkeresem régi tanáraimat, és megvitatom velük a kérdést, amit természetesen közzé fogok tenni.
gurkaserpa · http://www.newkidsontheblob.blog.hu 2008.01.09. 17:45:41
Jawohl Herr CSP, Danke Sehr!
Gaaast 2008.01.15. 12:10:48
Gallai Sándor-Török Gábor: Politika és politikatudomány 410. oldal. Itt is megemlítik az FPÖ-t.
Utolsó kommentek